Mély megdöbbenést és óriási felháborodást váltott ki az az október utolsó napjaiban megjelent törvényjavaslat, amely a társadalmi szervezetek közigazgatási ügyekben biztosított jogorvoslati jogát kívánta volna egy tollvonással eltörölni. A két befolyásos kormánypárti képviselő által benyújtott javaslat – a Levegő Munkacsoport véleménye szerint is – súlyosan sértette volna az ország nemzetközi jogi kötelezettségeit (az Aarhusi Egyezmény harmadik pillérét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot), az uniós jogot és az Alkotmányt.
A módosítás azzal a gyakorlati következménnyel járt volna, hogy a környezetvédő szervezetek jogi úton nem léphettek volna fel a közigazgatási döntések ellen a környezeti érdekek sérelme esetén. Nem szükséges hosszan ecsetelni, hogy ez milyen alapvető eszköztől fosztotta volna meg a civileket, inkább felsorolnánk néhány olyan, közelmúltbeli példát, ahol sikerrel alkalmazta a jogorvoslati jogot a Levegő Munkacsoport: Nem épült parkoló és újabb hipermarket a Dunakeszi tőzegláp helyére; nem épült meg teljesen felesleges és káros mélygarázs a Nemzeti Múzeum kertje alá; a Kőbánya-Kispest végállomásnál épülő bevásárlóközpont az eredeti tervekhez képest kevesebb terheléssel valósul meg, és még lehetne folytatni a sort.
A törvényjavaslat indokolásában kifejtett célok és a választott szabályozási eszköz a Levegő Munkacsoport szerint a jelenlegi helyzet téves értelmezésén alapult. A törvényjavaslat indokolásában azt olvashattuk: „a tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi szervezetek fellépése nem minden esetben az eredeti jogalkotói szándékot szolgálta, a visszaélések elkerülése … érdekében indokolt” a jogorvoslathoz való jog eltörlése. Ez rendkívül veszélyes indok, hiszen ezen az alapon bármit meg lehetne szüntetni, például fel lehetne oszlatni a rendőrséget, a közigazgatási szerveket, vagy az ügyészséget, hiszen visszaélések szinte mindenütt előfordulnak.
Több helyen lehetett hallani arról, hogy bizonyos ál-szervezetek tisztességtelen módon akadályoznak egyes beruházásokat, ám ezeket a vádakat szinte soha nem támasztják alá konkrétumokkal, így vélhető, hogy azok terjesztik, akiknek tisztességtelen szándékát a civil szervezetek tényleg akadályozni igyekeznek. Amennyiben azonban a jelenség valóban előfordul és bizonyítható, akkor viszont a lehető legkeményebben fel kell lépni a jogsértőkkel szemben, de nem a közérdeket előnyben részesítő többség jogait csorbítva. A hatékony és igazságos lépések megtételében a környezetvédő civil szervezetek természetesen támogatják a jogalkotót és a jogalkalmazót, hiszen nekik is elemi érdekük, hogy néhány erkölcstelen ál-civil ne rontsa valamennyi környezetvédő hírnevét.
A törvényjavaslat másik fő indoka szerint a jogorvoslati jog elvétele a civil szervezetektől „a hatósági eljárások hatékony és gyors lefolytatása” érdekében is szükséges. A tapasztalatok viszont világszerte azt bizonyítják, hogy a beruházások minőségének és társadalmi elfogadottságának, ezáltal versenyképességének javulását eredményezi, ha azok az érintett társadalmi csoportok és szakmai érdekképviseletek egyetértésével, vagy legalább az észrevételeik nagymértékű figyelembevételével valósulnak meg. A tisztességtelen módon eljáró, a közérdeket figyelmen kívül hagyó beruházók elleni egyik leghatásosabb fegyver éppen a civil szervezetek jogorvoslati joga. Ha ezek a beruházók nem érzik ezt a fenyegetettséget, akkor vérszemet kapnak, és immár semmi sem lesz szent a számukra. A hatóságok esetleges, véletlen hibáiból, vagy szándékos részrehajlásából eredő jogszabálysértéseket a fellebbező civilek nélkül a rendszer nem tudná kiszűrni, orvosolni.
Hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy a társadalmi részvétel nemcsak az ott élők jogos érdekeit védi, de gyakran a beruházó gazdasági szempontból is megalapozottabb döntéséhez, hosszabb távon is életképes fejlesztésekhez vezet. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálatai szerint is megalapozatlan az az érv, amely szerint ezek a részvételi jogok okoznák az eljárások elhúzódását. Számos konkrét esetet ismerünk, ahol korántsem a bűnbaknak kikiáltott közösségi részvételi jogok gyakorlása, hanem a körültekintő tervezés és a hatósági munka hiányosságai, egyes esetekben tévedései vezettek az eljárások elhúzódásához. A nemzetközi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az erős civil kontroll a korrupció egyik leghatásosabb ellenszere, amint azt egyebek mellett a Transparency International is sok alkalommal hangsúlyozta.
Itthon is számtalan példa bizonyítja, hogy a civil szervezetek nélkülözhetetlenek a korrupcióellenes küzdelemben. Éppen a Levegő Munkacsoport – három másik szervezettel közös – büntetőfeljelentése alapján tartóztatták le Hunvald György polgármestert, ami tulajdonképpen a kezdetét jelentette annak a folyamatnak, amely során korrupciós ügyek tömege (sukorói ingatlanpanam, óbudai Álomsziget, magyar Dakar rali, kecskeméti Malom Center, sávolyi motorversenypálya, BKV-ügyek, Pátyi golffalu stb.) került nyilvánosságra, és ezek felderítésében bizony fontos szerepet játszottak a civilek. Mégis, 2004 óta évről évre egyre jobban korlátozták a társadalmi szervezetek részvételi jogait arra hivatkozva, hogy a civil szervezetek akadályozzák a beruházásokat. (A már említett Aarhusi Egyezmény Jogkövetési Bizottsága az autópálya törvénnyel kapcsolatos ügyben fel is hívta hazánk figyelmét a részvételi jogok korábbi szintjétől történő visszalépés aggályosságára.)
Mindezek miatt a Levegő Munkacsoport és számos civil szervezet, továbbá a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa – de információink szerint még az Európai Bizottság is – eljuttatta a javaslattal kapcsolatos ellenérveit a magyar kormánynak. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyik előterjesztő, Tarlós István már a tervezet megjelenése utáni héten úgy nyilatkozott, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, mert az aránytalan erőszakossággal korlátozná a civilek jogait. A nyilatkozatok ellenére azonban még hetekig tárgysorozatba vételre várt a javaslat az országgyűlés honlapja szerint. Éppen az újabb tiltakozási hullám megindulása előtt történt meg a javaslat technikai értelemben vett visszavonása is, amit a Levegő Munkacsoport megnyugvással üdvözöl, egyben kifejezve köszönetét a kérdést végül újragondoló képviselőknek. A szervezet azt reméli, hogy a jövőben a hasonló célok megvalósítása érdekében tett intézkedések előkészítésébe aktívan bevonják majd az érintetteket is, a kormányzat pedig felismeri azt, hogy a civilek nem az ország előrejutásának hátráltatói, hanem éppen ellenkezőleg, az egyik legfontosabb és leghatékonyabb szövetségesek a célok eléréséhez vezető úton.
Dr. Bendik Gábor
ügyvéd, a Levegő Munkacsoport jogásza