Civilek Európa tiszta levegőjéért

Az Európai Környezetvédelmi Iroda Tiszta Levegő Munkacsoportjának tanácskozása Brüsszelben

A 140 tagszervezettel rendelkező, 1974-ben alapított nemzetközi környezetvédelmi civil szervezet, az Európai Környezetvédelmi Iroda aktívan részt vesz az EU környezeti politikájának formálásában, észrevételeivel felhívja a figyelmet a civil társadalomban érezhető problémákra, harcol az egészséges környezetet és a biodiverzitás megőrzését biztosító előírások bevezetéséért, tudatformáló kampányaival elősegíti a környezetvédelmi célok megvalósítását.
Az EEB Tiszta Levegő Munkacsoportja 2012. június elején kétnapos ülésen vitatta meg az Európai Unió levegővédelmi szabályozásával kapcsolatos jövőbeni tennivalókat. Az Európai Bizottság 2013-ban részletes anyagot készít, amelyben áttekinti a hatályos szabályozás által elért eredményeket. Feltárja a jelenlegi szabályozás hiányosságait, meghatározza a lehetséges új intézkedési területeket, vizsgálja a levegőtisztaság-védelem és az éghajlat védelem kapcsolatát és a környezetvédelmi szempontok ágazati politikákba történő integrálásának helyzetét. Az eredmények alapján javaslatokat fogalmaz meg a szabályozás hatékonyságának javítására.
A Tiszta Levegő Munkacsoport megalapozott észrevételekkel kívánja segíteni a Bizottság munkáját, ennek érdekében széleskörűen meg kívánja ismerni a tagszervezetek tapasztalatait, véleményét.
Az első napon előadásokhoz kapcsolódóan megvitatásra került az Göteborgi jegyzőkönyv1 új előírásainak Európára gyakorolt hatása, a levegővédelem és az éghajlatvédelem kapcsolata, a Bizottság által készítendő felülvizsgálat tartalma és ütemezése, a kis tüzelőberendezésekből származó levegőszennyezés csökkentési lehetőségei, a mezőgazdasági ammóniakibocsátás problémaköre és végül, de nem utolsó sorban a közlekedés okozta légszennyezés.
Az értekezlet második napján a jelen lévő tagszervezetek rövid beszámolója után az ülést vezető Louise Duprez (EEB) ismertette a szervezet 2013-ra tervezett tevékenységét. Fontos része volt a rendezvénynek az egyes témákkal (levegőminőség, közlekedés, mezőgazdaság, kis tüzelőberendezések) kapcsolatos lehetséges tevékenységek, intézkedések, jó példák témacsoportokban történő megbeszélése. Ezek képezik majd a készülő észrevétel, javaslat alapját. Az ülés záró részében a résztvevők áttekintették a Bizottság tervezett jogalkotási programját és a levegővédelmi szabályozás felülvizsgálatát megalapozó, június 21-én megtartásra kerülő szakértői értekezlet napirendjét, amelyen az EEB Tiszta Levegő Munkacsoportjának vezetője ismerteti majd a szervezet észrevételeit, javaslatait.

A munkacsoport ülésen 20 tagszervezet képviselője mellett részt vett az Európai Bizottság Környezetvédelmi Igazgatóságáról (DG ENV) Thomas Verheye, Ulf Björnholm-Ottoson és Guido de Wilt, a Bizottság kutatóintézetéből (JRC) Rita van Dingenen, az EEB részéről Louise Duprez, Christian Schaible és Hugues Vaudel.
Az első előadásban a Göteborgi Jegyzőkönyv módosításának állásáról, a módosítás várható környezeti eredményeiről hallhattunk. Christer Ågren (Levegő és Éghajlat Titkárság, Svédország) bevezetőként a jelenlegi helyzetről beszélt. A 2010-re vonatkozó kén-dioxid (SO2), nitogén-oxid (NOx), illékony szerves anyag (VOC) és ammónia (NH3) kibocsátási küszöböket és egyes technológiákra vonatkozó kibocsátási határértékeket tartalmazó jegyzőkönyvet eddig 24 európai ország, az EU és az USA ratifikálta. 2007-ben már megkezdődött a Jegyzőkönyv felülvizsgálata annak érdekében, hogy a 2010-es év után mihamarabb megszülethessenek az új követelmények. 2012 májusára sikerült megegyezni a 2020-ra vonatkozó új kibocsátás küszöbökben és egyetértés született abban is, hogy a jegyzőkönyv hatálya terjedjen ki a PM2,5-re is. Az új követelmények kidolgozásánál három szintnél vizsgálták a bevezetés várható hatásait az emberi egészségre és az ökoszisztémára. A legjobb eredményt természetesen a legmagasabb szintű, de még technikailag megvalósítható követelmények (MTF) eredményeznék. A második szintet az EU hatályos szabályozásának megvalósításával elérhető követelmények jelentik. A legalacsonyabb szint a jelenlegi szabályok kis módosítását jelentené. Az előadásban láthattuk, hogy az EU Levegőminőségi Tematikus Stratégiájában (LTS) megfogalmazott célok mennyiben teljesíthetőek az egyes követelményszintek megvalósításával és milyen költségcsökkenés következne be.
A szcenárióanalízis azt mutatta, hogy az MTF szcenárió megvalósításából adódó egészségügyi haszon hozzávetőlegesen 110-290 milliárd euró lenne Európában, 50-150 milliárd euró az EU-ban, ami a szükséges intézkedések költségeinek 55-szöröse.
Májusban a részes országok a középső szint szerint meghatározott követelmények elfogadását támogatták, amely a hatásindikátorok alapján nem tudja biztosítani az EU LTS céljainak elérését. A Jegyzőkönyvben szereplő rugalmassági mechanizmusok tovább csökkentik a megvalósítás kedvező környezeti hatásait, a részes országok nem vállaltak komoly erőfeszítést.
Az előadást követő vitában szóba került, hogy a kisméretű (pl. háztartási) tüzelőberendezések jelentik az egyik legnagyobb problémát a légszennyezésben, és az ezekre vonatkozó követelményekhez szükség lenne egységes emissziós faktorra és mérési módszerre. (Az emissziós faktor azt mutatja, hogy mennyi szennyezőanyag kerül kibocsátásra egységnyi nyersanyag feldolgozása vagy elégetése esetén.)
A következő előadásban a Bizottság kutatóintézetében folyó, a levegővédelmi és az éghajlatvédelmi politika kölcsönhatását vizsgáló projektről kaptunk részletes tájékoztatást. Rita van Dingenen vezető kutató bemutatta, hogy az éghajlatvédelmi politika megvalósításával csökken egyes légszennyező anyagok kibocsátása is (pl. a dekarbonizáció, a klíma-energia csomag megvalósításával csökken az energiafelhasználásból eredő egyéb légszennyező anyagok emissziója is), a levegővédelmi politika megvalósításával pedig csökkenhet az ún. rövid ideig ható éghajlatváltoztatóként (short lived climate forcers) viselkedő szennyezőanyagok kibocsátása. A projekt 2000 intézkedést vizsgált meg abból a szempontból, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése milyen felmelegedés-csökkentéssel jár. 130 bizonyult egyértelműen hasznosnak és ezek közül 16 okozza a felmelegedés-csökkentés 90%-át. A 16 intézkedés közül 7 a metánkibocsátás csökkentését szolgálja és 9 kapcsolódik a levegőtisztaság-védelmi politikához. A legfontosabb műszaki intézkedések, amelyek révén csökken a koromkibocsátás: 1) kokszoló kemencék korszerűsítése, 2) téglaégető és szárító kemencék korszerűsítése, 3) dízel járművek, gépek, berendezések részecskeszűrővel történő felszerelése, 4) szén helyett brikett használata, 5) biomassza-tüzelőberendezések korszerűsítése, 6) pellet tüzelésű kályhák és kazánok elterjesztése. A legfontosabb nem műszaki intézkedések: 1) a magas kibocsátású járművek kivonása a forgalomból, 2) a mezőgazdasági hulladék nyílttéri égetésének tilalma, 3) a biomasszával működő tűzhelyek használatának felszámolása. Az említett intézkedéseknek jelentős nitrogén-oxid, VOC és részecskekibocsátás csökkentő potenciálja van. Az intézkedéseknek jelentős hatása van az emberi egészségre és az élelmiszerbiztonságra, ezt mutatja a következő ábra.

A 16 intézkedés megvalósításával viszonylag gyors hatás érhető el a felmelegedés megfékezésében (2020-ra 0,5 °C), amelyben nagy szerepe van a koromkibocsátás csökkenésének.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságáról Ulf Björnholm-Ottoson rövid előadásában a levegővédelmi szabályozás felülvizsgálatának állásáról, a jövőbeni feladatok ütemezéséről beszélt. Röviden ismertette a szabályozás fontosabb elemeit (2008/50/EK irányelv a levegő minőségéről, 2004/107/EK irányelv a környezet levegő As, Cd, Hg, Ni és PAH tartalmáról, 2001/81/EK irányelv a Nemzeti Összkibocsátási határértékekről, 2010/50/EU irányelv az ipari kibocsátásokról), majd bemutatta a felülvizsgálat menetét és ütemezését.
A felülvizsgálatban jelentős szerepet tölt be az érintettek közreműködésével szervezett megbeszélések sorozata. Itt műszaki szakértők, kormányzati képviselők és az civil szervezetek képviselői mondhatják el véleményüket, észrevételeiket a levegővédelem szabályozásának tovább fejlesztéséről. Az előkészítésben nagy szerepe volt és lesz a szakértői tematikus tanácskozásoknak, az ENSZ EGB szervezeteivel való egyeztetésnek és az ún. on-line konzultációknak.
A beszámoló megalapozása érdekében több tanulmány készül, ezek közül ki kell emelni az Egészségügyi Világszervezet (WHO) újabb tanulmányát a PM2,5, O3, NOx és egyéb szennyezőanyagok egészségügyi hatásairól, valamint az egyes ágazatokból származó terhelés és a kockázat kapcsolatáról szóló tanulmányt.
Folyamatban van egy hatásvizsgálat elkészítése is, amely vizsgálja a jelenlegi szabályozás által elért egészségügyi eredményeket, az ökoszisztémára gyakorolt hatásokat európai szinten, felméri a szennyezés eredetét és mértékét, előrejelzést tartalmaz a várható hatásokról, opciókat fogalmaz meg az új szabályozási környezetre annak érdekében, hogy a jelenlegi gyakorlat eredményezte környezeti minőség és az EU 6. Környezetvédelmi Programjában megvalósítandó célállapot közti különbség csökkenjen.
A végleges anyag a tervek szerint 2013-ban kerül az Európai Parlament elé. Az érintettek következő értekezletére június 21-én kerül sor Brüsszelben.
Az Európai Bizottságtól Guido de Wilt a termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó irányelv (2009/125/EK, ökotervezés, „eco-design”) és a termékek címkézésével és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló irányelv (2010/30/EU, ökocímkézés, „eco-labelling”) kapcsolatáról beszélt előadásában. Bemutatta, hogy a két szabályozás kombinációja a leghatékonyabb megoldás a környezetvédelmi szempontból kedvező termékek elterjesztéséhez. Bemutatta az új kötelezettségek megszületésének adminisztrációs menetét. A tervezésre vonatkozó irányelv keret jellegű, kötelezettségeket tartalmaz és a gyártókkal történő önkéntes megállapodásokra is lehetőséget ad a mielőbbi teljesítés céljából. Nagyon fontos, hogy az irányelv a termék értékelésénél életciklus alapú megközelítést alkalmaz. Mivel termékszabályozásról van szó, az EU adminisztráció belső eljárásán túl a tervezett szabályozást jóvá kell hagyatni a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) is. A termék jelölésről szóló irányelv célja a végfelhasználó minél jobb tájékoztatása.
A téma a háztartási tüzelőberendezésekkel kapcsolatos lehetséges EU szabályozás miatt került a napirendre. A tájékoztatás szerint folyamatban van az ökotervezési követelmények meghatározása a gáz-, olaj- és kapcsolt termelésű (fűtés és áram) kazánokra. A követelmények között szerepelni fog az emissziós érték is. 2012 végére várhatóak az elfogadott követelmények.
A szilárd tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezésekre (lakások fűtésére szolgáló berendezések, központi fűtés kazánjai) vonatkozó ökotervezési tervezet még csak a konzultációs fórum előtt van. Igen fontos követelmény lesz az elérendő energiahatékonyság és a kibocsátási határérték.
Martin Lutz, Berlin város környezetvédelemért felelős részlegének munkatársa bemutatta a német példát a tüzelőberendezések kibocsátásának lehetséges helyi szabályozására. Németországban az új háztartási tüzelőberendezésekre több szintű kibocsátási határértékeket lehet alkalmazni. Az egyes tartományokban ezek alapján határozzák meg a helyi szabályozást. Aachen városa az új és a meglévő berendezésekre egyformán szigorú kibocsátási határértéket ír elő, de a meglévőkre vonatkozóan átmeneti időt állapít meg és az átalakítás vagy csere megvalósításához normatív támogatási rendszert alkalmaz. Ha valaki kibocsátáscsökkentő eszközt szerel fel a meglévő készülékéhez, a költségek 50%-át, de legfeljebb 500 euró támogatást igényelhet. Új készülék beszerzése esetén a beszerzési ár 25%-a, de legfeljebb 250 euró támogatás jár. Amennyiben valaki kivon a használatból egy szennyező tüzelőberendezést, 50 eurót kap.
Berlinben a városi háttérben mért PM10 szennyezettségnek 21%-áért a lakossági fűtés felelős, ezért 2015-re a város meg kívánja tiltani a szilárd tüzelőanyaggal történő fűtést.
A következő előadás a mezőgazdasági eredetű ammóniakibocsátás csökkentéséről szólt. Oene Oenema, a Wageningeni egyetem kutatója áttekintést adott a mezőgazdasági eredetű ammóniakibocsátás forrásairól, a csökkentési lehetőségekről. Hangsúlyozta, hogy az ammóniakibocsátás mértéke nagyban függ az ammónium-ion koncentrációtól, a talaj pH-jától és az időjárástól. A világ állati fehérje igényének kielégítéséhez szükséges állattenyésztés eredményezi a legnagyobb mennyiségű ammóniakibocsátást (állattartás során a takarmányozás, a trágya tárolása, kezelése, a trágya elhelyezése stb.). Az ágazaton belül a szarvasmarha-tenyésztés a legszennyezőbb.
Megfelelő intézkedésekkel csökkenthető az ammóniakibocsátás. Amennyiben alacsony fehérjetartalmú takarmánnyal etetünk, kerüljük az élesztő fehérjét, alacsonyabb pH-jú takarmánykeveréket használunk, csökken a képződő ammónia mennyisége. A trágya tárolásánál ügyelni kell a felület csökkentésére, a pH-t és a hőmérsékletet alacsonyan kell tartani, és amennyiben lehet, szárítást is célszerű alkalmazni. A trágya megfelelő kezelésével 30-60%-os kibocsátáscsökkentés érhető el. Az EU-27 ammóniakibocsátás-csökkentési potenciálja 20-40%.
A kibocsátáscsökkentési intézkedések alkalmazása elég nehézkes a mezőgazdaságban. Ennek oka, hogy az egyes intézkedések költségigényesek, megtérülésük lassú. Elsősorban a nagy méretű farmoknál lehet költséghatékony megoldásokat bevezetni.
Az utolsó előadás a közlekedési kibocsátásokról szólt. Ez a tevékenység fő kibocsátója a nitrogén-oxidoknak, és jelentősen hozzájárul a levegő kisméretű részecske terheléséhez. Fő források: a közúti járművek, a nem közúti mozgó gépek, a hajók és a repülők.
A gépjárművek emissziós szabályozása az elmúlt években – úgy tűnt – sikeresen csökkenti az új járművek által a levegőbe juttatott szennyezőanyagok mennyiségét. Azonban a legújabb kutatások azt mutatják, hogy az alkalmazott mérési ciklussal nem mérhető megfelelően a valódi kibocsátás. Felmerült az igény az ellenőrzés körülményeinek megváltoztatására (használat alatt mért megfelelőség, tesztciklus megváltoztatása stb.)
Az előadás több olyan kérdést tett fel, amely a levegőszennyezés szempontjából igen fontos, de válasz jelenleg nem adható rá. Miért vonatkozik gyengébb kibocsátási követelmény egy ugyanolyan motorral működő vasúti járműre, mint egy közúti járműre? Ugyanez merül fel a nem közúti gépekbe épített motoroknál is.
Igen fontos és régen napirenden levő kérdés a tengerhajók kibocsátásainak kezelése. A kén-dioxid kibocsátásnál bizonyos előrelépés már történt az alacsonyabb kén tartalmú üzemanyagok használatának előírásával, azonban ennek bevezetése még várat magára.
A második napon már csak a civil szervezetek képviselői vettek részt. Röviden bemutatták elmúlt évi tevékenységüket, kiemelték a fontosabb eseményeket és a jövőben tervezett rendezvényeket. A német kezdeményezéssel indult „Korom nélkül az éghajlatért” kampányhoz sok szervezet, köztük a Levegő Munkacsoport is csatlakozott. Ez volt az egyik legnagyobb megmozdulás. Barbara Göpppel elmondta, hogy a Német Környezetvédelmi Segítség (DUH) szervezet szeptemberben a koromkampány részeként UNEP támogatással tanácskozást szervez. 2013 januárjában még nem teljesen körvonalazódott megmozdulást is terveznek a „Levegő Éve” szlogen erősítésére, amelyhez kéri a csatlakozást. A németországi „Föld Barátai” szervezet képviselője az Európai Városok Rangsorolását (European City Ranking) emelte ki, amely a légszennyezés alapján sorolja a városokat. Kutatást terveznek az Aacheni egyetemen, amelynek célja összehasonlítani az rangsorolási rendszereket. Tanácskozást szerveznek a belvízi hajózásról, a részecskeszűrő felszerelésének fontosságáról.
Antoine Kedzierski, az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség képviseletében arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy tevékenységük középpontjában a tengerhajózással kapcsolatos szabályozás érdekében történő lobbizás áll: mind az EU szintjén, mind az érintett tagországok szintjén próbálják érvényesíteni észrevételeiket. Részt vesznek a levegővédelmi szabályozás felülvizsgálatát megvitató munkacsoport tevékenységében. Anna Stauffer elmondta, hogy az Egészség és Környezet Szövetség (HEAL) is részt vesz a munkacsoport munkájában, tájékoztató kampányokat szerveztek és szerveznek a jövőben is, részt vettek a levegőminőség egészségügyi hatásait vizsgáló projektben, amelynek eredményeit a június 21-én sorra kerülő értekezleten ismertetik. Június 18-án a széntüzelésű erőművek okozta egészségügyi kockázatról szerveznek megmozdulást. Említette, hogy a környezeti levegő mellett igen fontosnak tartják a beltéri levegőminőség figyelemmel kísérését, és részt vesznek egy projektben, ahol iskolákban vizsgálják a levegőminőség és a gyermekek egészsége közötti kapcsolatot.
Miroslav Šuta, a cseh Szövetség a Fenntartható Életért szervezet képviseletében tájékoztatta a munkacsoportot, hogy új levegővédelmi törvény született a Cseh Köztársaságban, szennyezési díj került bevezetésre, de sokkal kisebb mértékű, mint az eredeti törvényjavaslatban szerepelt, így a hatékonysága nem biztos, hogy megfelelő lesz. Beszámolt róla, hogy több városban alacsony kibocsátású övezeteket vezettek be, ezek hatását a jövőben értékelni fogják. A Karin Blaauw által képviselt holland civil szervezet kampányt tervez a nem közúti mozgó gépek részecskeszűrővel való felszereléséért.
Louise Duprez jelezte, hogy a részecskeszám kontra részecsketömeg ellenőrzési lehetőségről elég keveset tudunk, és megérne egy önálló eseményt Brüsszelben. Az AirChem képviselője elmondta, hogy szervezetük elsősorban európai intézmény, így nemzeti tevékenységről nem tud beszámolni. Szervezetük részt vesz a nagy távolságra jutó határokon átterjedő levegőszennyezés csökkentésére született Genfi egyezmény értekezletein, és észrevételeket tettek a hajózással kapcsolatos szabályozás kialakításánál is. Alan Andrews ClientEarth nevű környezetvédelmi jogvédő szervezet arról számolt be, hogy kampányokkal próbálják elősegíteni a PM és NOx kötelezettség betartását. A Föld Barátainak Egyesült Királyság-beli szervezete panaszolta, hogy az ipari kibocsátási irányelv megalkotásánál próbálták szigorúbb irányba terelni a szabályozást, de nem voltak sikeresek. Kiemelte, hogy szerették volna, ha az irányelv tartalmazza a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó higanykibocsátás folyamatos mérési kötelezettségének bevezetését.
Annamarija Slabe, a szlovén Intézet a Fenntartható fejlődésért képviselője jelezte, hogy kiadványt készítettek a megfelelő mezőgazdasági gyakorlatról, amely példákon keresztül mutatja be a metán- és ammóniakibocsátás csökkentésének lehetőségeit. Anna Gerometta arról beszélt, hogy Milánóban életbe lépett a „dugódíjas terület” és új parkolási rendszert vezettek be.
A Levegő Munkacsoport nevében elmondtam, hogy a tavalyi évben a kormány által elfogadott részecskekibocsátás-csökkentési program kidolgozásában a Levegő Munkacsoport aktívan részt vett, a program ismertetésére kiállítást szervezett, amelyen felhívta a figyelmet a megvalósítás fontosságára. Említettem, hogy a ”Korom nélkül az éghajlatért” kampány megindítására nemzetközi konferencia keretében került sor, amelyen a civil szervezeteken kívül részt vettek a kormányzat és a tudomány képviselői is. A koromkampányhoz kapcsolódóan kiadvány készült, amely a korom egészségügyi hatásain túl tartalmazza a kibocsátáscsökkentés lehetőségeit is. Szóltam az útdíjas kampányról és a lakossági égetéssel (illegális szemétégetés, avar és kerti hulladék égetés) kapcsolatos kiadványról, szabályozási kezdeményezésekről.
A tagszervezet beszámolója után Louise Duprez az EEB 2013-as terveiről tájékoztatta a munkacsoportot. Az EEB célja az EU jogszabályok alkotásának felgyorsítása, alkalmazásuk elősegítése. Kampányokkal, eseményekkel meg kívánják értetni az uniós polgárokkal, miért áll érdekükben a környezetvédelmi szabályozás szigorítása. Ehhez információkat kell gyűjteni, tanulmányokat kell készíttetni és jó kommunikációs stratégiát kell kidolgozni. Az EEB el kíván készíteni egy javaslat csomagot a Bizottság részére, amely olyan megalapozott intézkedéseket tartalmaz, amelyek végrehajtása elősegítheti a levegőminőség javulását. December 6-7-ére terveznek egy komoly eseményt, amelyen Janez Potočnik, az EU környezetvédelmi biztosa is rész fog venni. 2013-ban az Európai Bizottság előzetes tervei alapján informális környezetvédelmi tanácsülésre kerül sor, ahol központi téma lesz a levegőminőség.
Az ülés utolsó részében négy tematikus panelben (levegőminőség, közlekedés, mezőgazdaság, kis tüzelőberendezések) kerültek megbeszélésre a problémás területek. A cél az volt, hogy azonosítsuk a terület problémáját, a jelenlegi szabályozás hiányosságait, jó példákkal illusztráljuk a lehetséges megoldási javaslatokat, és határozzuk meg, hogy civil oldalról mit lehet tenni a cél elérése érdekében (kampányok, akciók stb.) Én a kis tüzelőberendezésekkel kapcsolatos csoportban vettem részt. Az összefoglaló anyagokat az EEB titkársága elkészíti és észrevételezésre e-mailen megküldi a tagszervezeteknek.

Bibók Zsuzsanna
a Levegő Munkacsoport képviseletében

1 Göteborgi jegyzőkönyv: A nagy távolságra jutó, határokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló 1979. évi Genfi Egyezmény (Convention on Long Range Transboundary Air Pollution) végrehajtását szolgáló jegyzőkönyv. A Jegyzőkönyv a kén-dioxid, nitrogén-oxid, ammónia és nem metán illékony szervesanyag (VOC) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó előírásokat tartalmaz. Az új tervezet szerint a korábbi előírások szigorodnak és a szennyezőanyagok köre kiegészül a kisméretű részecskével (PM2,5).

Hírfigyelő