A mai nappal éppen hetedik évébe lépett az a folyamatos jogsértés, melyet Magyarország követ el az uniós és hazai levegőtisztaság-védelmi jogszabályokkal szemben. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy ez már Szombathely lakosságánál is több ember idő előtti elhalálozását okozhatta, a betegen töltött munkanapok száma ezalatt a hat év alatt elérhette az egymilliárdot¹ és a gazdasági kára alatt is inog az ország.

2005. január elsején lépett életbe az az uniós irányelv, mely előírja, hogy egy évben legfeljebb 35 napon lehet egészségügyi határérték felett a levegő szállópor (PM10) tartalma. Budapesten és több magyar nagyvárosban minden évben jócskán meghaladjuk ezt az értéket. Az Európai Bizottság jogsértési eljárása során ezért nemrég indoklással ellátott véleményt küldött Magyarország számára, hogy így kényszerítse ki itt élők egészséges levegőjét, máskülönben az Európai Bíróság elé terjeszti az ügyet.

Külföldi jó példák sora bizonyítja, hogy megfelelő intézkedésekkel jelentősen mérsékelni lehet a szennyezettséget, ám hazánkban legfeljebb a lakosság, a Levegő Munkacsoport és más civil szervezetek követeléseiben kerülnek szóba efféle hatékony intézkedések a levegőminőség javítására. Egy friss uniós kutatás kimutatta: ha Budapesten a szálló por legkisebb összetevőit (PM2,5) éves átlagban egy köbméter levegőben 10 mikrogramm alá csökkentenénk a jelenlegi 33,7 helyett, az itt élők átlagosan 19 hónappal tovább élnének. (Jelenleg a szennyezés évente tizenhatezer idő előtti elhalálozással² csökkenti a demográfiai mélyponton lévő országunk lakosságát.)

Tavaly jelentősen nőtt a szállópor szennyezettsége, hiszen míg 2009-ben „csak” 69 napon volt határérték felett a levegő szennyezettsége Budapesten, tavaly már elértük a 87 napot. A tavalyelőtti csúcstartó a VIII. kerületi Teleki téri mérőállomás volt, míg tavaly a XV. kerületi Kőrakás parkban mérték a legtöbb, határérték felett szennyezett napot. Általánosságban elmondható azonban, hogy a belvárosban lévő mérőállomások környezetében szennyezettebb volt a levegő, mint a város külső területein.

A szennyezés fő forrása a fővárosban a zabolázatlan közúti közlekedés, de sokat hozzátesz az ipari kibocsátás és a fűtés is. Mindebbe olykor az olyan nem várt események, mint például a kistarcsai műanyagraktár tüze, vagy olyan tiltott tevékenységek, mint az illegális otthoni szemétégetés is besegítenek. Már évek óta léteznek tervek arra, hogyan kellene csökkenteni ezt a hatalmas szennyezést, melyben csak Bukarestnek sikerült leköröznie bennünket az uniós fővárosok közül, ám a felelősöket, a határidőket és a forrásokat még mindig csak keresgélik az illetékesek.

Szomorú, hogy van ennél lejjebb is. Miskolc ugyanis a fővárost is túlszárnyalta ilyen tekintetben: ott tavaly 106 határérték feletti napot gyűjtöttek be, idén pedig már 62 napon lépték túl a megengedett értéket. A javítás érdekében tett intézkedések csigalassúsággal lépnek életbe, de az is előfordul, hogy egy újabb intézkedéssel csak rontanak a helyzeten, és az ombudsmannak kell helyretennie az eltévelyedett városvezetést, mint az a miskolci szmogriadó rendelet esetén történt.

Lenkei Péter
a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője