Mindenkinek rossz a vonatritkítás

Örömmel olvastuk a 2010-2011. évi vasúti menetrendben, majd később a hírekben, hogy újabb vasútvonalakon indult újra a személyszállítás. Reméljük és támogatjuk a személyszállítás újraindítását a többi szüneteltetett vonalakon is” – írta a Levegő Munkacsoport alig több mint egy éve, 2010. december 13-án Völner Pál államtitkárnak. Bár kezdhetnénk most is ezzel, de nem lehet. Kis kitérővel a kormány ismét ráállt a korábbi kormányok által lefektetett vágányra. Arra, amely az ország szétszabdalásához és a világot fenyegető klímakatasztrófához visz minket egyre közelebb.

Erről, a szárnyvonali, sőt a fővonali személyszállítás drasztikus visszavágásáról, arról, hogy mit jelent ez az állampolgárok számára, sokan, sokat írtak eddig is, és fognak írni a következő napokban. A Levegő Munkacsoport arra az anomáliára kívánja felhívni a figyelmet, ami 2010-ben elmúlni, most viszont erősödni látszik. Arra, hogy a kormányzat akár erején felül is előnyben részesíti a közúti személy- és áruszállítást, miközben ahol lehet, ott gátolja, nyírja a vasutat. Évente legalább 50 milliárd forinttal támogatja közvetlenül az autópályán utazókat úgy, hogy mintegy 50 milliárd forintot szed be tőlük a matricákból és több mint 100 milliárdot fizet a koncessziós autópálya-építőknek, hogy ne ők szedjenek autópályadíjat.

Mint ahogyan azt a Közlekedéstudományi Intézetnek és a Levegő Munkacsoportnak a közlekedés államháztartási egyenlegét vizsgáló közös tanulmányában is kimutattuk, a közút használói az általuk okozott költségek jelentős részét nem fizetik meg. Pedig minden költséget be kellene építeni az úthasználat árába az Európai Unió Alapszerződésben lefektetett,a szennyező fizet, valamint a piacgazdaság, a versenysemlegesség elvének megfelelően. Ha megszűnik a közúti közlekedés támogatása, azonnal versenyképesebbé válik a vasút, a nagyobb forgalom eredményeképpen csökkenteni lehet a pályadíjat, és ettől olcsóbbá válik a személyszállítás is. Megfelelő intézkedésekkel már rövid távon átterelhető vasútra a közutakon szállított árumennyiség 2-3 százaléka, közép távon a 12 százaléka is. Ilyen intézkedés az ország minden útján érvényes használat- és környezetszennyezés-arányos tehergépkocsi-útdíj bevezetése. Szükséges a kamionok következetes kitiltása is azokról az utakról, amelyeket nem nekik, hanem a kisebb tengelynyomású gépjárműveknek építettek.

De mindezt mintha nem látná a kormány, amely az egy évvel ezelőtti szavaihoz és ígéreteihez képest valahol utat tévesztett, elvesztette az igazodási pontot a közlekedés szerepének megítélésében a társadalomban, és – ami már a magyarság jövője szempontjából igen aggodalmas –, a fenntartható közlekedés mikéntjét illetően is.

A Levegő Munkacsoport ajánlja az éghajlatváltozás lassítását, a környezetszennyezés visszaszorítását, mint szempontot a kormány figyelmébe az első riói konferencia után 20 évvel, az ENSZ újabb környezetvédelmi világkonferenciája előtt pár hónappal. Nem a vasút leépítésével, hanem a reneszánszával, a közúti személyközlekedés és teherszállítás minél erősebb visszafogásával lehet és kell javítani a gazdaság és a környezet állapotát Magyarországon.

Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse

Fotók: Bede András (MKK)

Hírfigyelő