Minden egyes fáért megharcoltunk

Interjú Schnier Máriával, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettesével

Hogyan ismerted meg a Levegő Munkacsoportot?
25 évvel ezelőtt az egyik szomszéd levágatott az ablakunk előtti platánfáról két vastag, 8 méter hosszú ágat, hogy ne sötétítse édesanyjának az első emeleti lakását. Az ablakon kinézve teljesen más látvány fogadott, úgy éreztem, hogy kiesek az ablakon, mert dús lombú platánfa ágak helyett a csupasz földet láttam. Dr. Molnár Péterné a Fadrusz utcai Környezetvédő Egyesülettől azt tanácsolta, hogy forduljak dr. Radó Dezsőhöz, a „fák atyjához”, aki szakmai kapcsolatban volt a Levegő Munkacsoporttal. Ezután eljártam a beszélgetésekre, amelyeket akkoriban kéthetente tartottak a környezetvédelem iránt érdeklődőknek a Műszaki Egyetem diákszállójának nagytermében. Ezen kívül láttam a Levegő Munkacsoport A4-es plakátjait a közlekedés eredetű légszennyezés ellen, így tulajdonképpen több különböző szálról ismertem meg a szervezetet 1989-ben. 

Hogyan lettél hivatásos környezetvédő?
A Fadrusz utcai egyesülettel együtt a képviselői irodaházban bizonyos rendeletekkel kapcsolatos vitákra és a parlamenti bizottságok környezetvédelmi témákkal kapcsolatos üléseire is eljártunk, ahol településrendezési szakemberekkel, tervezőkkel ismerkedtem meg. Elkezdtünk beadványokat írni. Egyes ügyekkel kapcsolatban gyakran elmentem a Levegő Munkacsoport budaörsi irodájába, majd az Ulászló utcai irodájában már mindennapos munkatárs lettem. Így a kezdetektől szoros kapcsolatom alakult ki a Levegő Munkacsoporttal. Később pályázatok írásába és pályázati elszámolásokba is bekapcsolódtam, ami akkor még sokkal egyszerűbb volt.

A fák és a zöld területek védelme a kezdetektől szívügyed. Azóta a településrendezési tervek szakértője is lettél - miért kezdtél el foglalkozni ezekkel?
Mert a kettő teljesen összefügg. A településrendezési eljárásokban szabályozzák, hogy a telkeknek hány százaléka lehet beépített és hány százaléka lehet zöldfelület. Először főleg XI. kerületi településrendezési eljárásokban vettem részt, majd tagszervezeteink problémáival kapcsolatban bejelentkeztem a XIII. kerület, majd más kerületi önkormányzatoknál folytatott eljárásokba is.
Egyébként még az Ulászló utcai irodában történt, hogy sok lakossági panaszt kaptunk a Bartók Béla út felújításakor a platánok veszélyeztetésével kapcsolatban. Először a Főkert szerette volna, ha lecserélik az összes platánt. Szerencsére erre nem volt pénze Budapestnek, így csak az útszélesítések miatt kellett néhány fát kivágni, de minden egyes fáért megharcoltunk! Volt olyan, hogy fiatal, 30-40 év közötti hölgy felszaladt az irodánkba, és megígérte, hogy a férje föl fog mászni a házuk előtti egyik fára, és le nem jön onnan, ha ki akarják vágni azt a két nagy fát. Elmentem tárgyalni a Főmtervhez, akikkel jól kapcsolatunk volt, és a tervezők kiiktatták a tervekből a buszöblöt, így megmenekült az a két nagy fa.

Mit tehet az egyszeri lakos, akit bánt, ha kivágják a fákat? Mit tehetünk, amikor meghalljuk a láncfűrész hangját?
Akkor már semmit. Illetve azt teheti, amit én egyszer, amikor megjelent két ember, és elkezdtek a házunk előtti platánfára feldobni egy kötelet. Akkor szerencsére éppen otthon voltam, lerohantam, és – visszaemlékezve a korábbi áglevágásra, amit nem tudtam megakadályozni – meglehetősen felizgattam magam, és kiabálva tiltottam meg nekik, hogy bármit csináljanak a fával. A végrehajtással megbízott munkások erre összecsomagolták a kötelet, és sértődötten kijelentették, hogy „ide se jönnek többet”. A fát egyébként azért csonkították volna meg, mert valaki panaszkodott az önkormányzatnál, hogy ha fúj a szél, az ág vége hozzáér a ház falához, és megsérti a vakolatot. Ekkortól kezdve ragaszkodtam ahhoz, hogy benne legyek a házunk lakásfenntartó szövetkezetének a vezetőségében.
Visszatérve a fenti kérdésre: amennyiben időben észrevesszük, és még nem történt meg a vágás, akkor határozott fellépéssel és barátságosan a munkát végzőhöz kell fordulni, bemutatkozni, és megkérni, hogy addig függessze fel a munkát, amíg az önkormányzattal nem tisztázza a megbízás tartalmát. A munkát végző cégek ugyanis sokszor túlteljesítik a megbízást. De ez nem mindig vezet eredményre. Nemrég a X. kerületből kaptunk bejelentést arról, hogy tökéletesen egészséges nyárfákat vágtak ki. Felhívtam az önkormányzat illetékesét, aki azt mondta, hogy a fák balesetveszélyesek voltak és akadályozták a közlekedést. A fák egészségi állapotáról azonban semmilyen vizsgálatot nem végeztek el, mondván, hogy az önkormányzatnak sajnos nincs anyagi lehetősége a műszeres fabelső vizsgálat szakértővel való elvégeztetésére.

A Levegő Munkacsoport mit tesz a fák védelméért?
Elkezdtük áttanulmányozni a budapesti kerületi önkormányzatok favédelmi rendeleteit és módosító javaslatokat dolgozunk ki. Célunk, hogy a mostani rendeletekben előírt „tűzifa módszer” helyett, mely a fatörzs átmérője alapján írja elő a fakivágás kompenzációját, egyre több önkormányzatot meggyőzzünk arról, hogy számukra is előnyösebb a fák társadalmi hasznosságát kifejező komplex faérték-meghatározás, mely nagyságrenddel nagyobb összeget jelent a fatörzs átmérő szerinti számításnál. A fák értékének kiszámítását dr. Radó Dezső dolgozta ki, figyelembe véve a fa lombozatának környezetet javító hatását. Módszerét azóta több szakmai csoport átvette, egyes, megváltozott körülményekhez alkalmazkodva aktualizálta. A Radó-módszerként elhíresült kompenzáció előírásnak nem csak az lenne a haszna, hogy az önkormányzatok jóval nagyobb megváltási összeghez jutnának, hanem az is, hogy a beruházók, tervezők, közlekedési terveket készítők és bárki jobban meggondolná az építési hely kijelölését, ha pár százezer forint helyett akár tízmilliót is kellene megváltásként befizetnie az önkormányzatnak egy szép, nagy értékes fa kivágása miatt. Az önkormányzatok helyi építési szabályzatában és a fás szárú növények védelméről szóló rendeletében azt is javasoljuk előírni, hogy ha a lakóterületekhez közel bármilyen zöldfelületi munkálatokra adnak megbízást, előtte értesítsék a lakosságot, méghozzá a bejárati ajtókon, kapukon való meghirdetéssel. Így nem fordulhatna elő, hogy valaki arra megy haza, hogy csupasz lett a háza előtti udvar vagy a reggel még gyönyörű fákkal övezett utcája. 

Munkád során rengeteget tárgyalsz az önkormányzatokkal. Milyen sikertörténetet osztanál meg szívesen az olvasókkal?
Az egyik ilyen az V. kerületi Honvéd tér, amelyet annak idején közkert övezetből át akartak minősíteni fásított köztérré, de ezt sikerült megakadályoznunk. A fásított köztér ugyanis aláépíthető – lehet üreges, lehetnek alatta aluljárók, mélygarázsok. Mélygarázsok felett azonban nem maradnak meg nagy fák.
A másik az Olimpia park, ahol az átminősítést ugyan nem tudtuk megakadályozni, viszont éveken keresztül tárgyaltunk az V. kerülettel, míg végül sikerült elérnünk, hogy megígérték, nem lesz ott mélygarázs. Az Olimpia park és a nagy platánok megmenekültek. A park felújítása során a tervezők egyedül az öreg akácokat nem voltak hajlandók megtartani, de ez mégis jó kompromisszum volt, mert sok szép új fát ültettek helyettük, és vízáteresztő burkolattal látták el a teret.
Régebbi történet a XI. kerületi Irinyi utcai parké, amely építési övezetben volt, önkormányzati tulajdonban. Amikor az önkormányzat el akarta adni a területet, minden potenciális vásárlóval tárgyaltunk, akik az aggályaink miatt sorban lemondtak a vásárlásról. Egy beruházó végül mégis megvette a területet, vele aztán legalább egy évig vitatkoztunk. A tervező figyelembe vette a szempontjainkat és harmonika alakúra tervezte az épületkomplexumot, hogy az épület szárnyai között megmaradhasson néhány nagy fa. A kivágott fák helyett kompenzációképpen egy szomszédos területet teljesen beültettek fákkal. Itt most egy nagyon szépen kifejlődött zöld felület van, ami csatlakozik az egyetemi parkhoz.

Fáradhatatlanul dolgozol a zöld területekért. Mivel foglalkozol a szabadidődben, mi az, ami feltölt?
Szabadidőmben azokat a határozatokat olvasom el, amelyeket nincs időm elolvasni az irodában.

Hírfigyelő