Nem nagyon kell keresgélnie manapság annak, aki a méltánytalanságok széles skálájával vagy a környezetrombolás minősített eseteivel szeretne megismerkedni. A korábban európai értékként számon tartott társadalmi összetartó erőt, szociális érzékenységet nemcsak a gyakorlatban váltotta fel az egyenlőtlenségek növekedése, de már a retorikában is túlharsogja az „okos növekedés” (smart growth), a költségvetési egyensúly és a befektetők érdekeinek emlegetése. Zsolnai László, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója, az ökológiai közgazdaságtan, a gazdasági etika és a buddhista gazdaságfelfogás kutatója hat szerző különböző helyeken megjelent tanulmányait válogatta össze abból a célból, hogy laikusok számára is közérthetően mutassák be a buddhista közgazdaságtan eszméit, részben szembeállítva azokat a főáramú nyugati közgazdaságtan tévedéseivel.

Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Petőfi Sándor: Téli világ

A buddhista közgazdaságtant az állandó növekedési kényszer, a soha sem elég érzése helyett egy önmérséklő gondolkodás jellemzi. Nem a vágyak kielégítését kell hajszolni, hanem a szenvedést, az erőszakot, az ártást, a természeti erőforrások használatát kell csökkenteni, a közös érdekeket az önérdek elé kell helyezni. Ez a stratégia a magán- és az üzleti életben is nagyobb eséllyel tesz kiegyensúlyozottá, ami a boldogság legstabilabb formája.

A kétfajta gondolkodás közötti különbség:

Ha előbb nem, a válságnak rá kellett volna ébreszteni bennünket arra, hogy nem jó irányba haladunk. Ezzel szemben sem itthon, sem a brüsszeli nyilatkozatokból nem érződik a változtatás szándéka. Nemrég a patikánkban, majd a szomszédos iskolában felbukkant őrző-védő munkatárs jelenléte kezdett nyugtalanítani, de még rosszabbul éreztem magam, amikor egy friss, zsíros tejet kimérve árusító kisvállalkozás hirtelen „felfutott”, azaz megjelentek városszerte a fiókboltjai, egyik napról a másikra erősen lefölözte a tejét, és felemelte az árát 16 százalékkal. Ez lenne a kívánatos fejlődés?

Tévedés azt hinni, hogy a buddhista közgazdaságtan elítéli a vagyont (szándékosan nem „vagyonszerzést” írok). Az ésszel, szorgalommal és szerencsével gyűjtött vagyon – amelynek során nem bánnak méltánytalanul az alkalmazottakkal, nem ártanak sem más népeknek, sem a természetnek, nem csapnak be senkit – tiszteletet érdemel. Egyben arra is kötelez, hogy másoknak segítsünk, a közösséget szolgáljuk. Nem vagyunk egyformák, eltérőek az igényeink, a vágyaink és a szerencsénk is.

Egy bécsi könyvesboltban egész szekrényt megtöltenek a nyugati kapitalizmust bíráló könyvek.

Bűnt a mértéktelenséggel, a „cél szentesíti az eszközt” erkölcsi felfogással követünk el. Zsolnai egyik előadásán ezt a következő példával magyarázta: Van, aki szépen meg tud élni a szerény nyugdíjából, és nem panaszkodik. Másnak egy millió kell ahhoz, hogy nyugodtan aludjon. Ha meg tudja tenni becsületesen, teremtse elő a havi egymilliót. De ha sikerül, akkor legyen ezzel elégedett, ne akarjon még húsz forinttal többet, vagy ha az ölébe hull, akkor azt adja oda a közösségnek, a rászorulóknak.

„Az emberek alternatív intézmények létrehozásával sokat tehetnek a rendszer jellemzőinek megváltoztatásáért. Az ehhez vezető út helyi szinten kezdődik, ahol az egyének és a közösségek tudatosságuk révén új intézményeket alakítanak ki, amelyek az emberi és ökológiai jólét eléréséhez, a rendszerjellemzők megváltoztatásához vezetnek.” Ezt ajánlja nekünk Joel C. Magnuson, a könyv egyik szerzője. A könyv elolvasása, üzeneteinek megértése másfajta életszemlélethez vezethet bennünket, ami egy békésebb, stabilabb irányba történő elindulásnak az alapja. Zsolnai László (szerk.): Boldogság és Gazdaság – A buddhista közgazdaságtan eszméi. Ökológiai gondolat sorozat, Typotex Kiadó,

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese