Ahogy közeleg uniós elnökségünk ideje, egyre nehezebbnek tűnik az irányelvek és az egymásnak ellentmondó szakértői vélemények dzsungeléből kiválasztani az optimális válaszokat az uniós problémákra. Még nehezebb a hazai érdekek megfogalmazása a külföldi érdekeltségek nagy aránya és a jövő kiszámíthatatlanságai miatt.

A nemzetközi zöld szervezetek is készülnek a magyar elnökségre. November közepén három napos látogatásra érkezett a Visegrádi Energiahatékonysági Csoport, hogy megismerjék a hazai, majd Varsóban a lengyel véleményeket az EU energiahatékonysági célkitűzéséről, és tapasztalatokat cseréljenek az épületek energiatakarékos felújításával kapcsolatban. A vendégek programjának egy részét a Levegő Munkacsoport szervezte meg. Találkoztak Ertsey Attilával, a Magyar Építész Kamara elnökhelyettesével, Dr. Medgyasszay Péterrel, a BME Magasépítési Tanszékének docensével és Dr. Lontay Zoltánnal, a Magyar Energiahatékonysági Társaság elnökével. A beszélgetéseken a fenntartható házak mellett a helyi hagyományokban és anyagokban rejlő lehetőségekkel, illetve a korszerűsítések gátjaival, a különféle támogatások nemegyszer hátrányos hatásaival ismerkedhettek. Részt vettek az MTVSZ – Föld Barátai magyar képviselete november 16-i rendezvényén is.

Látogatásuk célját az alábbiak szerint foglalták össze

„A Visegrádi Energiahatékonysági Csoport tagjai, Erica Hope az Európai Éghajlati Cselekvési Hálózattól (Climate Action Network Europe), Brook Riley a Föld Barátai Európai irodájától (Friends of the Earth Europe), Arianna Vitali a WWF-től és Christian Debono az Európai Környezetvédelmi Irodától (European Environmental Bureau) november 15. és 17. között hazánkba látogatnak, hogy felhívják a figyelmet a térség jelentős energiamegtakarítási lehetőségeire és a megtakarítás szükségességére. A környezetvédő szervezetek delegáltjai azt szeretnék elősegíteni, hogy Magyarország jövő évi elnöksége idején az energiamegtakarítás az elsők között szerepeljen a politikai tárgyalásokon. A nemzetközi zöld szervezetek képviselői köztisztviselőkkel, szakértőkkel, civil szervezetekkel és a sajtó képviselőivel folytatnak majd beszélgetéseket erről a fontos témáról. A jelenlegi erőfeszítések alapján úgy néz ki, hogy az EU a primerenergia-fogyasztás 20 százalékos csökkentését 2020-ig alig félig fogja tudni teljesíteni. Annak ellenére következhet ez be, hogy közismertek és széles körben bizonyítottak a cél elérésének várható hasznai: 2020-ig mintegy 78 milliárd euró éves költségmegtakarítás (“Energy Savings 2020. How to triple the impact of energy saving policies in Europe”, Ecofys and Fraunhofer, 2010), új tartós munkahelyek milliós nagyságrendben, nagyobb ellátásbiztonság, növekvő versenyképesség, nagyobb komfortérzet, tisztább levegő, jobb egészség és életminőség. Abban is egyetértés van, hogy az energiamegtakarítás a legjobb eszköz az EU éghajlatvédelmi céljainak gyors és költséghatékony teljesítéséhez. A közép- és kelet-európai országok energiahatékonysága alacsony. Nagyon sok energiát használnak egységnyi GDP előállításához. Az energiapazarlás megszűntetésével komoly esélyeik vannak arra, hogy teljesíthessék az EU energiamegtakarítási követelményeit, és egyúttal növekedjen a térség gazdasági versenyképessége is – állítja Christian Debono. Célzott szakpolitikákra és programokra van szükség ahhoz, hogy az energiatakarékosság valós és feltételezett gátjait le lehessen bontani, jobban számon kell kérni a kormányon a szükséges intézkedéseket. Jelenleg a 20 százalékos energiamegtakarítási cél önkéntes, és a tagállamok nagy része figyelmen kívül hagyja. Méretük és népességük arányában a közép-és kelet-európai országokban vannak a legnagyobb lehetőségek többlet energiahatékonyság elérésére, és itt vannak a legnagyobb elérhető előnyök is. Kevesebb energiafogyasztás az üvegházgázok és az energiafüggőség csökkenését eredményezhetik.”  

Mint ismeretes, a 3x20 százalékból (megújuló energiaforrások kötelező aránya, a széndioxid-kibocsátás és az energiafelhasználás csökkentése) csak a megújulók 20 százalékos aránya és az üvegházgázok kibocsátásának 20 százalékos mérséklése kötelező uniós irányelv, az energiaigény 20 százalékos csökkentésére, illetve az energiahatékonyság növelésére csak ajánlásokat tett az Európai Bizottság. A válság hatására azonban felismerték, hogy az energiahatékonyság növelése és az energiaigény csökkentése éghajlatvédelmi, ellátásbiztonsági, szociális, sőt versenyképességi szempontból is a legkézenfekvőbb. Célszerű lenne tehát az energiamegtakarítás mértékét is kötelezően előírni ajánlás helyett. Kiszámítható, hogy a primerenergia-megtakarítás – az éghajlatvédelmi szempontok mellett – milyen elkerülhető (megtakarítható) költségeket jelent egyrészt a vásárolt, importált energiában, másrészt az infrastruktúra-kapacitások kiépítésében (vezetékek, új erőművek stb.). Az energiatakarékos technológiák és termékek versenyképesebbek, a felhasznált élőmunka és tudás növelése pedig olyan hozzáadott érték, amely jellemzően anyag- és energia megtakarítással jár.

Hol van nagy megtakarítási lehetőség ebben a régióban?

Azzal szokták kezdeni, hogy az egységnyi GDP előállításhoz jóval több energiát használunk fel, mint a régi tagországok. A lehetőség mégsem ebben van. A kedvezőtlen GDP/energia arány abból fakad, hogy a gazdaságunk szerkezete eltérő. Nagyobb a termékek előállításának aránya, miközben a hozzáadott érték kicsiny, a szolgáltatásokban pedig a pénzügyi és egyéb, nagyobb GDP-t eredményező tevékenységek aránya alacsony. A gazdaság területén nem az energiamegtakarítás a prioritás (azt a verseny kikényszeríti), hanem a kutatás-fejlesztés és a képzés. Nagyobb hozzáadott értéket, komolyabb GDP-növekedést csak így tudnánk elérni. Sajnos még az EU alacsony K+F ráfordításaihoz képest is erős lemaradásban vagyunk, a képzés pedig folyamatosan romlott az elmúlt időszakban. Ritkábban hangzik el, hogy a 27 tagország között Magyarország a 26. az egy főre eső energiafelhasználásban. Egyedül Lengyelországot előzzük meg néhány százalékkal. Alacsony az életszínvonalunk, gyengébb a vásárlóerőnk, kisebbek a lakásaink, kevesebbet utazunk stb. Mégis, a fogyasztási szokásainkban vannak a legnagyobb tartalékok, beleértve a köz- és egyéb szolgáltatásokat is. A pazarlás az épületeinknél a legfeltűnőbb. Pedig az elmúlt húsz évben a lakhatás támogatására az adófizetők pénzéből sokszorosát költöttük el annak, amit 2020-ig a korszerűsítésre tervezünk elkölteni.

Az ésszerűtlen támogatások leépítése adna fedezetet az energiahatékonyság javítására

Mintegy 1500 milliárd forint támogatást adtunk – környezeti és egyéb közérdeket szolgáló feltételek kikötése nélkül – új lakások építésére. További tízmilliárdokkal fogják még terhelni a korábban megítélt kamatkedvezmények a költségvetést. Összehasonlításként: ez évben a kamatkedvezmények közel százmilliárdot tettek ki, miközben a lakóépület-korszerűsítések támogatására nyolc év alatt költöttünk 40 milliárdot. Mai napig nem szűnt meg a távfűtés és a lakossági gázár támogatása, aminek következtében a felújítások, a fűtéskorszerűsítések máig is irreálisan lassan térülnek meg. A lakossági energia normatív, vagyis a magas jövedelműeknek is járó tarifatámogatás a rendszerváltás óta – mai áron – legalább 2500 milliárd forint volt. Mindebben nincsenek benne az alacsony jövedelmű háztartásoknak nyújtott szociális támogatások és általában a fosszilis energiáknak adott rejtett támogatások. Mindezek leépítése azonban csak úgy lehetséges, ha a lakosság terhei nem nőnek, hanem átrendeződnek, és a bérekkel, jövedelmekkel arányossá válnak. Míg Nagy-Britanniában a lakosság tizenhat százaléka él energiaszegénységben (azaz a háztartási kiadásokban az energiaköltség aránya nagyobb mint 10%), addig nálunk a lakosság fele tartozik ebbe a kategóriába.

Hasonlóan sok a nemcsak környezeti, de társadalmi szempontból is káros támogatás a közlekedésben, amire a Levegő Munkacsoport két évtizede folyamatosan igyekszik felhívni a döntéshozók figyelmét.

Térségünk szinte minden országa hatalmas államadósságokkal, költségvetési deficittel küszködik. A legtöbbet a jóléti kiadások lefaragásáról, a közalkalmazotti fizetések befagyasztásáról, nyugdíj- és egészségügyi reformokról beszélnek. Kevesebb szó esik az adóinkból finanszírozott, környezeti szempontból káros nyílt és rejtett támogatásokról. Ha érvényesül a „szennyező fizessen” elv, és minden tevékenység (beleértve a fogyasztói szokásokat is) maga viseli az általa okozott és jelenleg a társdalom által elszenvedett károkat, akkor hét legyet üthetünk egy csapásra:

• kisebb lesz a környezetszennyezés, megállítható a természet pusztítása;
• ha az egészségügyi járulékokat – dán mintára – nem a bérekből, hanem az egészséget károsító, környezetszennyező tevékenységekből fedeznék, olcsóbbá válna az élőmunka, és így többen találnának munkahelyet maguknak;
• elmozdul a gazdaság szerkezete a magasabb hozzáadott értékű termelés irányába;
• több jut a költségvetésből kutatásra, fejlesztésre és a szakmai kultúra megerősítésére;

továbbá egyszerre hárítjuk el az akadályokat az EU három éghajlatvédelmi célkitűzése elől:

• csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása;
• nő az energiahatékonyság;
• javul a megújuló energiák felhasználásának aránya.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese