Több csendet kérünk!

Negyedik alkalommal rendezték meg a „Láthatóvá vált a zaj…” konferenciát az élhető városokért idén április 9-én, ezúttal a győri Széchenyi István Egyetemen. A sorozat szakmai vezetője Berndt Mihály (OPAKFI, Enviroplus Kft.) az akusztikus szakma egyik legaktívabb képviselője tagja a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének is . A konferenciasorozat résztvevői megismerkednek a városi, főként közlekedési zajok hatásaival, a csillapításának módozataival és a hatóságok teendőivel.

Bevezetőül lejátszottak egy zajsorozatot, ami 50-75 dB között változó erejű blokkokból állt. Az 50 dB viszonylag halknak tűnt, de egész nap már ezt hallgatni is meglehetősen fárasztó. A felső érték pedig kifejezetten kellemetlen, idegesítő. Sokan nem tudják, de már a 25 dB-es zaj felébreszthet az alvásból, és a 87 dB feletti hang károsítja a hallásunkat. (A zajszintek nem lineárisan, hanem exponenciálisan nőnek, azaz néhány dB eltérés dupla erősségű zajt jelent.)

Orvosi vizsgálatok kimutatják, hogy a zaj alattomosan támadja meg testi és lelki egészségünket. A tartós zajtól, még akkor is, ha a határértéket nem éri el, károsodhat nemcsak a hallásunk, de a vérnyomást, a szívműködést, az immunrendszert is befolyásolja, elhízást és cukorbetegséget is előidézhet. Ártalmas lehet az értelmi funkciókra (tanulási nehézségek), a viselkedésre (agresszió, depresszió), az idegrendszerre (növekvő reflexidő) is.

Magyarországon minden negyedik ember ki van téve veszélyes szintű zajszennyezésnek, és ez az arány nem csökken. Miután felismerték, hogy a civilizációs zaj az emberiség egyre nagyobb hányadának egészségét veszélyezteti, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásokat dolgozott ki a megengedhető határértékekre. Európai uniós irányelv is született a zajcsökkentés érdekében, a WHO-nál valamivel engedékenyebb határértékekkel. Minden tagállamban a nagyobb településeknek zajtérképet és annak alapján zajcsökkentési intézkedési tervet kell készíttetni. A zajtérkép adatait rendszeresen aktualizálni kell. Az irányelvek hatására javult a helyzet az EU-ban, bár az egyes országok felelősei igen eltérően élnek a zajcsökkentést segítő szabályozási és egyéb eszközökkel.

Muntág András szakértő a közlekedési zajkibocsátás csökkentésének technikai lehetőségeiről beszélt. 1970-től az új személygépkocsikra a zajkibocsátási határérték még 82 dB volt, 2000-től a kamionoknál már „csak” 80 dB volt a megengedett határ. Ez a forgalomban annyit jelent, mintha tizedére esne volna vissza a járművek száma. (Ugyanakkor az idősebbek még emlékeznek rá, hogy hány gépkocsi futott Budapest utcáin a hetvenes években, és hány mostanában. Vagyis a technika egymagában nem oldja meg a problémát.) Van egy másik hatékony műszaki megoldás, amely esetenként hatékonyabb lehet például az általánosan alkalmazott zajvédő falaknál: a csöndes aszfalt. Akár 6-8 dB-lel csökkentheti a járművek zaját, mivel a gördülésből, a súrlódásból eredő zajok a nagyobb sebességek esetén erősebbek a motorzajnál.

Rendszeresen érkeznek zajos panaszok a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájához is. A panaszok részben a zajszennyezéssel kapcsolatos problémák összetettségére, részben pedig a mainál jóval hatékonyabb hatósági munka szükségességére hívják fel a figyelmet. A jelenlegi előírások igencsak engedékenyek a zajok okozóival szemben. Például a WHO éjszakai zaj határértékre 45 dB-t javasol, de a szakértők szerint az 50 dB betartásának van ma realitása. Az M0 körgyűrűnél folyamatosan 65 dB a zajszínt, ami ugyan megengedett, de az említett zajsorozat bemutatásánál a résztvevők érzékelhették, hogy a 65 dB már rövid ideig is erősnek tűnik, hát még egész napos, folyamatos háttérzajként. Az engedélyező hatóságok és a tervezők sem állnak mindig a helyzetük magaslatán. Berndt Mihály szerint a vecsési lakótelepet se lett volna szabad hatvan évvel ezelőtt engedélyezni a meglevő repülőtér mellé. Sajnos általános gond hogy a rendezési tervek készítőinél sok más szempont élvez előnyt a zajjal szemben. Az egyéb szempontok alapján kialakuló beépítést legalább a gépjármű-közlekedés vagy egyéb zajkeltő tevékenységek korlátozásának kellene követni. Nagy forgalmú városi utak mentén a belső udvarra, hátsó homlokzatra néző lakások egyre inkább felértékelődnek a főhomlokzaton elhelyezkedőkkel szemben.

A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény előírja, hogy a településeken vizsgálni, modellezni kell az zajállapotot, és évente tájékoztatni kell róla a lakosságot. Ehhez nemcsak elkészíteni, de folyamatosan aktualizálni is kellene a stratégiai zajtérképeket. 2007-2008-ban elkészült a főváros zajtérképe uniós támogatással. A kötelező négyévenkénti felújítással azonban máig is adósunk a Fővárosi Önkormányzat. Ez összefüggésben van a lakosság környezettudatának általános színvonalával is: Németországban minden második kistelepülésen készül zajtérkép, és rendszeresen aktualizálják is, mivel a választók ezt elvárják a hatóságoktól.

Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna közgazdász előadásában hallhattuk, hogy az adott zajproblémához kiválaszthatók különféle beavatkozások, kiszámíthatók a beavatkozás eredményei és a költségek is, de a hasznokat jóval nehezebb megbecsülni. Ez azonban nem szabad, hogy eltántorítsa a tervezőket, jogalkotókat és jogalkalmazókat attól, hogy a zajállapotot folyamatosan nyomon kövessék, a zavaró zajok csökkenését és a kapcsolódó számos egyéb kedvező hatást eredményező beavatkozásokat elvégeztessék. Ezt segíthetné elő egy olyan eseménysorozat, amelyen gyakorlatilag az összes önkormányzat képviselői és a további érdeklődők megismerhetik a zajcsökkentéssel kapcsolatos eszközöket, lehetőségeket.

Hírfigyelő