Mik azok az F-gázok?

Az Európai Parlamentben most folyik az üvegházhatású F-gázok szabályozásának vitája. Eddig a képviselők több mint száz módosító inditványt terjesztettek be a tervezethez. A Levegő Munkacsoport nemzetközi környezetvédő szervezetekkel közösen hívja fel a parlamenti képviselők és a lakosság figyelmét arra, hogy nemcsak éghajlatvédelmi, de gazdasági szempontból is érdeke az Európai Unió tagállamainak e káros gázok mielőbbi kiváltása, a kivételek szűkítése.

A múlt század végén nagy nyilvánosságot – és Nobel díjat – kapott az a felfedezés, hogy a klór, fluor és bróm a légkörbe kerülve károsítják az ózonréteget. 1974-ben mutatták ki cáfolhatatlanul az ózonréteg elvékonyodását. Széles körben váltak ismertté az ózonréteget károsító anyagok, elsősorban a hűtési berendezésekhez, aeroszolos szórópalackokhoz használt klórozott és fluorozott szénhidrogének (CFC és HFC). A környezetvédelem egyik legnagyobb sikere a Montreali Jegyzőköny az ózonkárosító anyagok kiváltásáról. 1987 szeptemberében nyitották meg aláírásra, és 1989 januárjában már életbe is lépett az egyezmény, amelyet 197 ország és az EU ratifikáltak. Abban bíznak, hogy a megállapodás hatására 2050-ig sikerül megállítani és stabilizálni az ózonréteget a korábbi szinten.

Az ózonkárosító anyagokat helyettesítő anyagok, az ún. F-gázok módosított szénhidrogének, a laikus szempontjából a korábbitól csak kis mértékben eltérő összetételben. Ezekről az anyagokról azonban kiderült, hogy erős üvegházhatású gázok, amelyek százszor, de akár ezerszer is jobban károsítják az éghajlatot, mint a szén-dioxid. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az említett egyezmény alapján az ózonkárosító közegek helyettesítése, új anyagok kikísérletezése, gyártása, a berendezések átalakítása jelentős beruházásokat igényelt. Ma a gyártást elsősorban az Egyesült Államokban és Kínában végzik multinacionális óriásvállalatok. Ők a világ legnagyobb exportőrei. Az alkalmazás széleskörű: hűtőberendezések (az iparban, a kereskedelemben, a háztartásokban, kamionokban, hajókon, vasúton stb.), klímaberendezések, tűzgátló habok, hőszivattyúk, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A berendezések javítására, karbantartására, a megsemmisítésükre egyre szigorúbb szabványok, címkézések, előírások vonatkoznak, hogy ezzel csökkentsék az üvegházhatású F-gázok légkörbe kerülését. Az előrejelzések szerint azonban a következő évtizedekben óriási sebességgel nő az igény a légkondicionáló és hűtőberendezések iránt. Kézenfekvő tehát, hogy az éghajlatkárosító anyagokat – az ózonkárosítókhoz hasonlóan – kivonják a forgalomból. 

Most az Európai Parlamentben a kezelések szigorításáról, az egyes anyagokkal kapcsolatos kiváltás lépéseiről, az átmenetileg még megengedhető felhasználási területekről, határidőkről folyik a vita.

A szakértők egyértelműen állítják, hogy gazdaságosan alkalmazható, kidolgozott technológiák léteznek ma is az üvegházhatású közegek helyettesítésére. Az Európai Unióban az F-gázokat helyettesítő anyagok gyártásával főképp kis- és középvállalatok foglalkoznak. A kkv-k nyomásgyakorló képessége azonban jóval gyengébb, mint a nemzetközi óriásvállalatoké. Ezért fontos, hogy a közvélemény is megismerkedhessen ezzel a problémával. Közös érdekünk, hogy a parlament minél szigorúbb szabályozásról és a károsító anyagok mielőbbi kiváltásáról döntsön. Az átállással felmerülő költségeket ellentételezik a közszférában (pl. az egészségügyben), hogy az új anyagok termelése többlet adóbevételeket eredményez és új munkahelyek jönnek létre.

A következő időszakban a Levegő Munkacsoport folyamatosan tájékoztatást ad az Európai Parlamentben folyó vitáról, illetve a tagországok jó gyakorlatáról.

Hírfigyelő