A tervezett budapesti belvárosi forgalomcsillapítás széles körben kialakult és általánosan elfogadott, jogos igény. A város kellemesebbé tételét, a környezet állapotának javítását, az egészségesebb életkörülmények kialakítását mindenki támogatja. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy a forgalomcsillapítás milyen módon valósul meg.

A helyzet kedvező megváltoztatásának alapfeltétele a közösségi közlekedés színvonalának javítása, illetve a járatok sűrítése. Sürgető a tömegközlekedési járművek forgalmi előnyben részesítésének felgyorsítása (elkülönített sávok létrehozása, a közlekedési lámpáknak a tömegközlekedésre hangolása, ahol az nem jár a közúti közlekedés egyéb résztvevőinek elfogadhatatlan hátrányával stb.) Mielőbb szükséges lecserélni az elavult autóbusz-állományt a legkorszerűbb járművekre, és a jelenleginél több buszt állítani forgalomba. Folytatni kell a villamos-vonalak összekapcsolását annak érdekében, hogy minél kényelmesebben, minél kevesebb átszállással juthassanak el az utasok a céljaikhoz.
Szükséges a kerékpározás feltételeinek látványos javítása. Okulhatunk számos nyugat-európai város tapasztalataiból, ahol harminc éve ritkaságszámba ment a bicikli, ma pedig már némely város esetében a 30-40 százalékot is meghaladja a kerékpárral közlekedők aránya.
Barátságossá kell tenni a közlekedést a gyalogosok számára is.
Alapelvnek fogadjuk el, hogy korlátozást, visszaépítést, forgalomcsillapítást csak akkor hajtunk végre, ha a hátrányosan érintett forgalmi rétegeknek megfelelő közlekedési alternatívát tudunk felkínálni.
A tervezett intézkedéseket a közlekedéstudományban már évtizedek óta alkalmazott egyre tökéletesedő forgalmi modellekkel és szimulációs módszerekkel, mindemellett kifinomult kérdezéstechnikával és egyéb módszerekkel kell előzetesen megalapozni. Az intézkedés előtt, közben és utána is elengedhetetlen a különböző változók folyamatos mérése, nyomon követése és feldolgozása. A forgalomcsillapításokról, visszaépítésekről vagy éppen a kapacitásbővítésekről csak tárgyilagos és szakszerű műszaki-gazdasági elemzések alapján szabad dönteni.
Mindez nem jelenti azt, hogy korlátozott mértékben és egyes esetekben rövidebb időre ne lehetne ideiglenesen forgalomcsillapítást alkalmazni meghatározott céllal, mint például egyes ünnepi események vagy a lakosság közérzetének javítása. Így például elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy későbbi évben, célszerűen nyári időszakban kísérletképpen a főváros központját átszelő Kossuth Lajos utcán és Rákóczi úton például egy hónapra irányonként egy forgalmi sávot átadjunk a gyalogosok, a kerékpárosok és a növényzet számára. Ezt csak akkor szabad megvalósítani, ha a szakszerű, részletes modellszámítások nem jeleznek előre közlekedési káoszt, valamint jelentős többlet környezetterhelést.
A kiépített, széles körben működő monitoring rendszer adatainak elemzése alapján lehet majd döntést hozni a nevezett útszakaszokon hozható forgalomcsillapítási intézkedésekről, azok mértékéről és műszaki tartalmáról.

Lukács András, a evegő Munkacsoport elnöke

Dr. Vörös Attila
a Közlekedéstudományi Intézet tudományos igazgatója