A légi közlekedést terhelné az esőerdők megmentőit pedig jutalmazná a szén-dioxid kereskedelem

Minden évben az éghajlatvédelem politikai csúcspontja az ENSZ keretegyezményéhez kapcsolódó Részes Felek Konferenciája (COP/MOP). Idén ez novemberben lesz Nairobiban.

Ehhez kapcsolódóan az Európai Éghajlatvédelmi Akcióhálózat (CAN Europe), amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja, október elején közgyűlést tartott Brüsszelben, ahol megvitatták a legújabb fejleményeket. Talán az egyik legfontosabb fejlemény a Stern jelentés. A brit kormány megrendelésére Sir Nicholas Stern professzor, a Világbank egykori vezető közgazdásza és munkatársai készítettek egy új tanulmányt, amely várhatóan megfordítja az éghajlatváltozás közgazdasági megítélését. A jelentés szerint sokkal nagyobb mértékben fog csökkenni a világ gazdasági teljesítménye, ha nem teszünk semmit az éghajlatváltozás ellen, mint amennyibe az éghajlatvédelmi intézkedések kerülnének.
Sürgősen szükség lenne egy új nemzetközi megállapodásra. Az éghajlatváltozást előidéző gázkibocsátások korlátozására született Kiotói Jegyzőkönyv megalkotása is több évet vett igénybe. Ahhoz, hogy az üzleti szektor be tudja tervezni döntéseibe a kibocsátott szén-dioxid árát, már most ismerni kellene a jövőbeni rendszert.
Az Európai Kibocsátási Jogok Kereskedelmi Rendszere következő szakaszához (2008–12) még mindig nem készült el az összes nemzeti kiosztási terv. Többek között hazánk is késésben van. Azok a tervek, amelyek már benyújtásra kerültek az Európai Bizottsághoz, azt mutatják, hogy a kormányok több kvótát terveznek kiosztani, mint amennyi a kibocsátások csökkentésére ösztönözne. Az eddigi 17 nemzeti kiosztási terv összesen 15 százalékkal több kvótát osztana szét, mint amekkorák a tényleges 2005-ös kibocsátások voltak.
Úgy tűnik, hogy a légi közlekedést is be fogják vonni a Kibocsátási Jogok Kereskedelmi Rendszerébe, ugyanis ebben az ágazatban nőnek a leggyorsabban a kibocsátások. Fontos lenne az Európai Unióba irányuló és onnan induló összes járatra kiterjeszteni a rendszert, azonban ezt az USA ellenzi. Az EU-n belüli járatok ugyanis a légi közlekedésnek csak viszonylag kis szeletét képviselik.
Az esőerdők kiirtásának mérséklésével elkerült szén-dioxid-kibocsátás szintén nagy jövő előtt állhat. Az esőerdők kivágása révén ugyanis az addig a biomasszában levő szén-dioxid kikerül a légkörbe. A megmentett esőerdők, és ezáltal ki nem bocsátott szén-dioxid pedig kvótát érhet. Ehhez meg kell teremteni a fenntartható erdőgazdálkodás mérhetőségét, azaz tudnunk kell mihez viszonyítani, és így megállapítani, hogy mennyi szén-dioxidot nem bocsátottunk ki.
Mivel úgy néz ki, hogy számos ország (például Kína, USA, Lengyelország) kormányait nem lehet eltántorítani a töméntelen mennyiségű szén felhasználásától, célszerű az új szénerőműveket szénmegkötési technológiával megépíteni. Ezzel ugyan mintegy 30 százalékkal drágábbak lesznek, de a szén-dioxid-kibocsátásuk jelentősen csökken. A szén-dioxid tárolására az óceán alatti megoldás nem jöhet szóba, mivel túl bizonytalan és sok kockázattal jár.

Szabó Zoltán

Hírfigyelő