Célunk, hogy mindenki érezze sajátjának a környezetét

Interjú Szegő Judittal, a Levegő Munkacsoport „Merjünk változtatni!” projektjének koordinátorával

 

Az ELTE környezettudományi szakán végeztél. Miért éppen ezt a szakot választottad, és ma is így választanál-e?

- Őszintén szólva, mindig másképpen válaszolok erre a kérdésre, mert különben hosszúra nyúlhat. A természethez való közelségemet már a szüleimtől is örökölhettem, mindketten biológia-kémia szakos tanárok. Meghatározó az, hogy gyerekkorunkban a hétvégéket a Börzsönyben töltjük, és az avarban fogdossuk a különböző bogarakat, nézegetjük az évszakonként változó növényeket, vagy a városban járkálunk, múzeumokba, kiállításra, bábszínházba. Nekem az előbbi jutott, úgy emlékszem vissza, hogy „mezítlábas gyerekkorom” volt, pedig annyira nem is vidéken éltem, csak Dunakeszin.

De nem ilyen egyértelmű az egyetemi szakválasztásom, mert aztán művészeti iskolába jártam, és sokáig úgy is gondoltam, hogy ebben az irányban folytatom.

Végül az ökológia iránti érdeklődésem nyert, sok kérdés foglalkoztatott a környezettel való globális viszonyunkkal kapcsolatban, és így döntöttem egy elég friss szak mellett. Kísérleti évfolyam volt, rögtön utána pedig bevezették a Bolognai rendszert, és mindez érződött az egyetemi éveim alatt. Válaszokat nem kaptam, a kérdéseim viszont stabillá váltak. A mai fejemmel is ugyanígy döntenék akkor, de a mai szakok közt lehet, hogy mást találnék.

Hogyan ismerted meg a Levegő Munkacsoportot?

- Úgy gondolom, benne volt a köztudatomban... Korábban is vettem részt például autómentes napokon, amin találkozhattunk, és az egyetemen is hallottam róla, az egyik oktató levegőszennyezettség témában említette a Levegő Munkacsoport munkáját.

Mi késztetett arra, hogy önkéntesnek jelentkezzél? Hogyan lettél hivatásos környezetvédő és mivel foglalkozol most a Levegő Munkacsoportnál?

- Éppen felmondtam a korábbi munkahelyemen (aminek nem sok köze volt a környezetvédelemhez), mert nem éreztem, hogy ott lenne a helyem, és úgy gondoltam, hogy az így felszabadult kapacitásaimat valami jóra fordítanám. Néhány szervezetnél jelentkeztem önkéntesnek. Érdekeltek a közösségi kertek, úgy gondoltam (és gondolom most is), hogy fontossá vált a közösségek kialakítása általában, mert segítség nélkül egyre ritkábban születnek meg. De úgy láttam, hogy ezek a városi kiskertek eléggé felfutóban vannak, egyre népszerűbbek, leginkább a jogi procedúrában kélne el a segítség, amiben én nem sokat nyújthatok. Ekkor jeleztek vissza a Levegőtől, hogy kellene segítség a költözködésükben. Aztán itt tartottak. Először kommunikációs feladatokat kaptam, mert arra volt szükség, aztán jött a Merjünk változtatni!

Mi a célotok a „Merjünk változtatni!” projekttel?

- Részben éppen az, amit a közösségi kert témában is kerestem. Civil szervezetek közösségének segítünk kialakulni. Jó lenne, ha nem kellene minden szervezetnek ugyanazokon a buktatókon átesnie, inkább egyfajta hálózatos működés jönne létre, információmegosztás, közös események, alig merem kimondani, de: összefogás.

Konkrét célunk annak a majdnem 20 szervezetnek a segítése ebben a folyamatban, akik jelentkeztek a projektünkbe, és akikkel közösen kialakíthatunk egy mintát más civil szervezetek számára. Része a projektnek a Szakmai Önkéntes Program (ezzel egyébként októberben elnyertünk egy díjat is), aminek lényege, hogy a civil szervezetek az egymással való együttműködésen kívül találjanak partnert az üzleti élet közép- és felsővezetőiben is. Tapasztalataink szerint az üzleti világban sikeres emberek könnyen megértik, hogy egy-egy civil szervezet milyen hasznos társadalmi érdekért, értékért dolgozik, és mi az a tudás, ami hiányzik a sikeres működéshez, csak közös felületet kell biztosítani számukra, találkozási pontot, és nagyszerű együttműködések jöhetnek létre. Távlati célunk, hogy a civilség természetes társadalmi igény legyen, mindenki érezze sajátjának a környezetét, érezze, hogy tehet érte, hogy mindannyiunk civil mivoltával jogok és felelősségek is együtt járnak. Álmunk, hogy a jövő társadalmában minden ember tagja lesz legalább egy civil szervezetnek, és örömét leli az önkéntes munkában.

A Merjünk változtatni! projektet a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozza.

Hogyan kell elképzelni a mindennapjaidat, milyen feladatokkal jár a munkád?

- Nagyrészt hárman visszük a projektet, a napjaink sok egyeztetéssel járnak, hiszen ez egy kísérleti jellegű program, állandóan ki kell találni. Másfél havonta szervezünk egy-egy képzést, találkozást, ezek is sok előkészülettel járnak. Mindeközben állandó kapcsolatot tartunk a résztvevő szervezetekkel, és keressük a hozzájuk és az aktuális témához illő önkénteseket (a Szakmai Önkéntes Programba). Mindezeken kívül kisebb-nagyobb feladatokban a Levegő Munkacsoport egészének is besegítek, a közös ügyeken együtt gondolkozunk, együtt dolgozunk.

Hogyan látod, mennyire foglalkoztatja a fiatalokat a közélet? Mennyire „öntudatos állampolgár” a tízen- és huszonéves, új nemzedék?

- Szerintem egyre tudatosabbak a fiatalok. Legalábbis, akiket én ismerek huszonéveseket, azok már ott vannak mellettem a tüntetéseken, mert egyenesen zavarja őket, ha nem kíváncsiak a véleményükre. Remélem, hogy később sem lesznek beletörődők, megalkuvók, amikor a munkahely mellett vagy egyenesen a munkahelyükön kell kiállniuk az igazukért.

Mit javasolnál annak a fiatalnak, akit foglalkoztat a környezetvédelem?

- Elsősorban a saját életében vegye szemügyre a környezetvédelmi szempontokat. Amikor látja, mennyire nehéz csak annyira odafigyelni, hogy ne ártson túlságosan sokat, akkor már nagyon tájékozottnak számít a témában. Azt javaslom, hogy menjen önkéntesnek egy civil szervezethez, akár az egyetemi évek előtt, akár közben, de ne halassza azutánra, mert sosem lesz annyi ideje és kreativitása, friss és csillapítatlan tettvágya, ráadásul befolyásolhatja a tanulmányait is az, ha a valóságban találkozik helyzetekkel, problémákkal és a környezetvédelem vagy más téma elkötelezettjeivel. Szerencsés ember, aki olyan önkéntességet tapasztalhat meg, ami teret ad a saját ötletek, gondolatok megvalósításának, enged megtapasztalni a csapatmunka előnyét és nehézségeit, miközben a szervezet motiváló hátteret biztosít. A Levegő Munkacsoportnál többek közt én is részt veszek önkéntesek koordinálásában, de még sokat kell fejlődjünk ezen a téren.

Mit csinálsz a szabadidődben? Mi az, ami feltölt?

Sokat sportolok, legjobban a szabadban (Margitsziget) futás tölt fel. Hobbiszínész vagyok, mások macskáját szívesen simogatom, és szeretem az ismerőseim haját levágni.

Hírfigyelő